Leírás

A Zalaszántói-medence északi lezárásaként büszkén emelkedik ki az erdőshegyes környezetből a Balaton-felvidék egyik legjelentősebb bazalthegye, a 413 m magas Tátika. A vulkanikus eredetű hegy tetején épült belső tornyos,szabálytalan alaprajzú várnak ma már csak néhány fala, boltozatos, részben beomlott pincéje maradt meg. Romjaiban áll még az északi fal, amelynek keleti részén volt a 9x10 m-es alapú, vastag falú öregtorony. A romok oldalából gyönyörű kilátás nyílik a Zalaszántói-medencére a Keszthelyi-hegység vonulataira, a Balatonra és a Balaton-felvidék szelíd dombjaira.

Tátika vára a tatárjárás (1241-1242) után épült a zalaszántói várhegyen. Tátika neve, első ismert tulajdonosától származik. A XIII. sz. első felében a hatalmas Tátika nemzetség Tádé nevű tagjáé volt a Zalaszántói-medence és a medencét körülölelő hatalmas erdőség. Zlandus veszprémi püspök egy jogvita fejében elperelte Tádé úrtól Tátika hegyét, és azon IV. Béla 1248-ban kiadott engedélye alapján várat épített. 1257-ben Zlandus Tátika várát a hozzá tartozó ingatlanokkal egyetemben a veszprémi püspökségnek adományozta, amit IV. Béla király (1257-ben) megerősített. 1378-ban Lackfi Istvánnak és Lackfi Dénes fiának, Istvánnak tulajdonában volt Tátika vára. 1387-ben a Délvidéken lázadás tört ki Zsigmond király ellen. Ennek tevékeny részesei voltak a Lackfiak is. Zsigmond elkoboztatta a Lackfiak javait, Lackfi István nádort pedig lefejeztette. 1387-tôl 1438-ig a vár királyi birtok volt. Zsigmond király 1437-ben 100 aranyforint kölcsön fejében Gersei Pethő Pető és László zalai főispánoknak zálogosította el Tátika várát és a várhoz tartozó várbirtokokat. Tátika várának alaprajza a ma látható maradványok alapján.

Buda török kézre kerülése (1541) után a legsürgősebb feladat az új védelmi vonal kialakítása volt. Veszprém eleste (1552) után a Közép-Dunántúlon is egyre sürgősebb feladattá vált, hogy a végvárvonal kiépítésével és megerősítésével igyekezzenek gátat vetni a török terjeszkedésének. Az ország belsejében fekvő gyenge várakat határvédelemre kellett berendezni. Rezi és Tátika várai azonban csak erődített úri lakások voltak. 1589-ben egy portyázó török lovascsoport kifosztotta és felégette a várat amit 1592-ben már csak romként említenek. A Gersei Pethő család nem volt képes a vár újjáépítésére, ezért kifosztás után a sorsára hagyták. A Pethő család kihalásával 1741-ben a Festeticsek szerezték meg Tátikát, és a hozzá tartozó javadalmakat.