Leírás

A csárda Hévíz környékének egyik legkedvesebb kirándulóhelye, egyben a népi építészet egyik legszebb Balaton melléki emléke. Az épületet már egy 1729-ben kelt dokumentum is említi. A csárda külső kialakítása követi a táj parasztházaiét, de belső elrendezése ezekétől lényegesen eltér. Az átalakított, kétablakos utcai nagy szoba az ivó, amelyben még megvan a lécekből épített kármentő. Ide húzódott a kocsmáros ha verekedés tört ki a duhajkodó pásztorok, vásározó kupecek vagy éppen a mulatozó betyárok között. Itt sem üvegeit, sem őt nem érhette baj. A "kicsorbult" gerendák állítólag még a betyárfokosok, balták emlékét őrzik. A patinás csárda - amelyhez sok betyárlegenda fűződik - a nyugat-dunántúli vásári útvonalak egyik legismertebb vendégfogadója volt. A csárda ivójában kiállított tárgyak idézik a betyárvilág alig egy évszázada letűnt korát.

A vidéken az elszaporodott betyárcsapatok jórészt az elszegényedett és a kemény katonasors elől menekülő nincstelenek gyűjtőhelyei voltak. Ezek a törvényen kívül került betyárok a népi igazságtevés módszereivel élve léptek fel a gazdagokkal szemben. Elvették azt, amit el tudtak venni tőlük. A betyárok a pandúrok elől bevették magukat a szomszédos Bakony rengetegébe. Menekülésük legbiztosabb útja mindig Keszthely környékén vezetett keresztül. A Sümeg közelében lévő Billege csárda, a Rezi hegyoldalban meghúzódó Gyöngyösi csárda a felsőpáhoki Diós, az alsópáhoki Becsali, a zalavári Lebuj és a Fenéki csárda volt ilyenkor időszakos tanyájuk. Egyes nagyobb betyárbandák ellen Zala megye is valóságos hajtóvadászatot rendelt el. A betyárok elfogását azonban megnehezítette az a körülmény, hogy állandó kapcsolatban álltak a vidék lakosságával, akik támogatták, bújtatták őket. A betyárok a falvakban vagy a szőlőhegyi pincékben bújtak meg. A tolvajlást és betyárságot semmiféle erővel nem lehetett letörni. Hiába szalasztották meg 1836-ban a keszthelyi Újmajorból Sobri Jóskát, a híres betyárt, a ló-, tehén-, sertéstolvajlások, útonállások, rablások, pincebetörések továbbra is sűrűn előfordultak. A Közép-Dunántúl leghíresebb betyárjai: Sobri Jóska, Milfai Ferenc, Nád Jancsi, Kőkes Pista és Vak Illés, a Patkó testvérek, Csali Pista, Bene Vendel és a többiek, kiknek hosszú sorát Savanyú Jóska, az utolsó betyár zárta.

A Gyöngyösi csárda mögött látható szomorúfűz árnyékában húzódó sírdomb két betyár, Vak Illés és Kőkes Pista földi maradványait takarja, akiket 1862-ben a csárda feletti Rezi szőlőben lőttek le a pandúrok. A nyírfakereszttel jelzett síron egy kő mutatja a történet évszámát.