Leírás

A tatárjáráskor a mai településtől DK-re lévő falvakat felégették. A megmaradt lakosság a lápos részről a magasabban fekvő helyre települt. Az 1400-as években husziták vették birtokukba. Erről tanúskodik a kórus mellvédjének közepén lévő cseh nyelvű felirat. (Sajnos 1934-ben lefestették, de a festékréteg alatt fellelhető.)

A reformáció hamar elterjedt ezen a területen, így a földesurak vallásának megfelelően a lakosság hovatartozása is változott. Jogfolytonosság következtében a római katolikus földesurak is használták családi rendezvényekre. Ezért volt itt Blaha Lujza szüleinek a katolikus Reindl Sándornak és Ponti Aloizának 1848. február 24-i házasságkötése is.

A kőalapú tégla épület gótikus stílusú, padlózata is tégla volt, ma műkő. A tető fazsindely volt, ma bádog, barna festéssel. Az oltárrész ma félkör végződésű, de a kutatások szerint eredetileg nyolcszögzáródású volt. Ma e félkörívnél két támpillér is látható, ez arra utal, hogy a mai sík deszkamennyezet előtt bolthajtású lehetett az épület. Ma egyszerű szószék, úrasztal és deszka padok képezik a berendezést. A padok 1990-es cseréjekor egy - több mint 300 éves - padot meghagytak.

A gyülekezet létszámának növekedésével az épület kicsinek bizonyult, így a keletelt épületet déli irányban kibővítették. Tornyot 1923-ban építettek hozzá. Ebben három harang van. A bővítéskor alakították ki a nyugati kórussal szemben a keleti rész kórusát. A villanyorgona nem a kóruson, hanem a templomtérben van. A külső rész fehérre meszelt, melyet mintegy tíz-évente fel kell újítani. Az északi részen egy 1954-ben befalazott kriptabejárat van.

A templom körül régen temető volt, ma öreg fenyő- és akácfákkal sűrűn benőtt, füves, virágos park. Az 1980-as évek végén új utcát nyitottak a templomtól nyugatra. Itt nem alakítottak ki telket, így egy szép füves, virágos, bokros parkra néz ez a szép műemlék. Az utcát Blaha Lujzáról nevezték el.

A bejárati ajtót körülvevő pálcás kapuzat, a népi építészet jeles emléke.