Leírás

A Miród-forrás (Rákos kút) története

Az első írásos emlék a forrás múltjából, 1248-ból származik. Igaz erre a forrás újraszentelése után két évvel derült fény. A Váradsziget nevű vár keresése közben a levéltárban került elő egy földeladási bizonylat, mely kimondja, hogy a Váradsziget a Miród vizétől északra van. A másik adat 1265-ből származik, ami azt mondja ki, hogy a Miród-forrás a Stremtől délre helyezkedik el. A két oklevél bizonyítja azt, hogy a forrás már a XIII. század közepén valamilyen formában létezett.

“Rákos-kút, az Ó-hegy tövében egy forrás, s nevezetét Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoknak a hideglázban szenvedők járni, vízéből inni, és a mellette lévő bokrokra, hajakból vagy más rútságokból egy darabocskát kötni. A szomszéd községek előtt is ismeretes forrás vize hideg, és kemény, talán némi gyógyerővel is bír, minthogy több hideglázban szenvedők vízétől meggyógyultak.”

Hogy pontosan mikor keletkezett a forrás, arról nincs adat. A fent olvasható írás keletkezésének idejében, a faluban lakó Erdődy család egyik leszármazottja (neve sajnos a feledés homályába veszett) foglalkozott a forrás történetével. A következő, immár hiteles leírás a XIX. század végére tehető. Ekkor, a Gasztonyban élő József főhercegnek a vadásza (a név itt sem ismeretes) foglalkozott a kút történetével. Tisztogatta a forrást, széppé varázsolta a környéket. Ez az ember feleségül vett egy Láng Teréz nevű taródfai lányt, aki férje halála után minden írásos adatot megőrzött. Az Ő elbeszéléséből tudjuk, hogy régebben a falusiak, és a környékbeliek korsókkal, és kancsókkal felszerelkezve jöttek a forráshoz, és vittek haza a vízből, mivel az a hír járta, hogy a forrás vízének gyógyító hatása van, és a női bajok, elsősorban anyaméhrák gyógyítására szolgál.

A forráshoz közellévő Strem nevű patakon (ebbe csordogál bele a forrás vize) még egy híd is átívelt, amin még a Monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz. A kút közelében padok voltak találhatók, hogy a messziről jött emberek kipihenjék fáradalmaikat. A kút mellett néha tábortüzet gyújtottak, szalonnát sütöttek a látogatók. A forrás mögött, a partoldalba pedig egy oltárkápolna volt, benne pedig egy Szűz Mária szobor, mivel az akkor a faluban élő idős emberek Szűz Máriát választották a forrás védőszentjéül. Minden év szeptemberében a falusiak Mária búcsút tartottak, és kizarándokoltak a forráshoz

Az 1940-es évek elején a cserkészek jártak a faluban, és amikor megtudták, hogy van a községben egy ilyen nevezetesség, felkeresték azt, és rendbe is szedték. A cserkészek vezetője Sinkovits Imre, a későbbi kiváló színművész volt, aki nemrég távozott az élők sorából.

A régi rendszer, és annak ideológiája, hogy mindenáron a határt meg kell védeni az idegen “betolakodók” ellen teljesen elsorvasztotta a kút legendáját.

Mivel a forrás nagyon közel van a határhoz (20 méter) a kutat betemették, a kút felett található oltárkápolnát lerombolták. Így vegetált a kút 1990-ig, amikor a faluban élő három ember gondolta úgy, hogy mégiscsak meg kellene menteni a kutat az enyészettől. A forrást kiásták, vízelvezetés miatt vízelvezető gyűrűket raktak le, és megtisztították a környéket a gaztól.

2000 októberében vetődött fel először a kegyhely felújítása, de akkor még csak vágyakoztunk rá, hogy ebből talán lesz valami.

Végül sok szervezés meghozta a gyümölcsét, sok támogató anyagi támogatásával és hihetetlen sok társadalmi munkával felépítettük a kegyhelyet. Egyszer elkészült maga a forrás, ami egy kápolna, melynek aljából csobog a forrásvíz. Felállításra került egy hatalmas fakereszt, ami a forrás mellé került, szembe a bejárattal, hogy messziről kitűnve fogadja a zarándokokat. A kereszt elé, a forrás mellé helyeztük a miséző oltárt, a kegyhely elé pedig a Sinkovits emléktábla került. A kegyhelyet körbekerítettük kerítéssel a vadak elleni védekezés miatt. Mára a Miród-forrás kegyhely Vas megye egyik legnagyobb turisztikai látványossága lett.

A munkálatok 2003-2004-ben is folytatódtak. Egy Lourdes-i barlang került felállításra, Boldog Batthyány László boldoggá avatásának emlékére. Továbbá a forráshoz vezető mintegy 700 méteres út mellett 2004-ben a 14 úti stáció keresztjei lettek elhelyezve. A dolog egyedüliségét az adja, hogy minden egyes keresztnek külön gazdája, gondozója van. Gondozóik a falusi gyerekek, illetve szüleik. Időközben a kegyhelyhez vezető utat a falusi emberek adományaiból kaviccsal borítottuk, így most a forrás, esőben is jól megközelíthető. 2005-ben egy harangot szenteltünk a kegyhelyen, valamint a Miród-forrás versét márványtáblába vésettük, és azt helyeztük el a forrásnál. 2005 év szeptemberében Minszenty-emlékművet szenteltünk a hármas Mindszenty évforduló alkalmából. 2006-ban pedig elkészült a faluban a hősi emlékmű is, melyen a két világháborúban elesetteknek, és az 56-os forradalom üldözötteinek állítottunk emléket. 2007-ben Brenner emlékművet szenteltünk Brenner János plébános meggyilkolásának 50 éves évfordulója alkalmából. Továbbá a régi, elsősorban a vadak ellen készült kapu helyett egy csodaszép székely kaput készítettünk.

2005-től folyamatosan fogadunk diák és felnőtt csoportokat táborozás, kirándulás céljából. Szándékosan nyitottunk a gyerekek felé ugyanis úgy gondoljuk, hogy Ők a jövőnk zálogai, velük kell ilyen korban megtanítani a természet és a védett értékek szeretetét. A nyitás pontosan azt jelenti, hogy április végétől október elejéig (időjárástól függően) hétvégenként diákcsoportokat fogadunk, akik a kegyhelynél táboroznak, túráznak. A látogatás folyamán elmondjuk a gyerekeknek a kegyhely régi és felújításának a történetét. Valamint megismertetjük őket a község történetével, szokásaival, hagyományaival. Ezek mellett a gyerekek sétálhatnak a jó levegőn, szalonnát süthetnek, és horgászhatnak a kegyhely mellett folyó patakban.

A kegyhelyről több könyv, kiadvány és képeslap készült. A legnagyobb összefoglaló mű 2006-ban készült el, amikor a kegyhely régi, és felújításának a története teljes egészében feldolgozásra került egy képpel bőven illusztrált 150 oldalas kiadványban. Idén ünnepeltük a kegyhely fennállásának 760. évfordulóját dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel. 2007. januárjában alakult a Miród-forrásért Egyesület, mely szervezet a kegyhely ügyeit, dolgait fogja össze.

Segítsél úgy élni édes Szűzanyám,

Íródott valamikor 1910 körül. A pontos időpontot nem tudjuk, mindenesetre az biztos, hogy még 1867-ben amikor Pesty Frigyes helytörténész írt a forrásról akkor még nem volt meg a vers. A szerző nevét sem tudjuk és azt sem, hogy miért írta, és hogy esetleg megrendelésre írta-e vagy magától. Az biztos,hogy egy Láng Teréz nevű taródfai lányhoz került a vers az idők folyamán, aki odadata azt Márffy Józsefnek. Jóska bácsi őrizgette azt évtizedeken keresztül. 2001-ben amikor elkezdtünk foglalkozni a forrás történetével, akkor adta közszemlére a verset, és a 2002-es kegyhelyszentelésen hangzott el először nagyobb közönség előtt.A versnek úgy próbáltunk méltó emléket állítani, hogy azt egy márványtáblába vésettükés a kegyhely közepére helyeztük.A vers emléktábláját 2005-ben avattuk fel.

Takó Gábor