Leírás

A kápolnához közel a patak mentén, a kastélytól nyugatra áll a nevezetes Kont fa. Kerülete 384 cm, magassága mintegy 10 m volt régi fának, melynek helyén most egy régi tőről fakadt fiatal fa áll. A hagyomány szerint Héderváry Kont István és társai ez alatt tartották megbeszéléseiket. A fa nyilván sokkal fiatalabb volt, az viszont elképzelhető, hogy - mint mondják - gyökérhajtások révén többször is megújult. Hatalmas törzse a második világháború során kiégett. Ennek ellenére még él, de pusztulása törvényszerűen közeleg. Khuen-Héderváry Károly 1911-ben mellvédet építtetett a fa köré, ez azonban csak sietteti pusztulását.

A mellvédre bronz emléktáblát tetetett, amely latin nyelven közli a fához fűződő mondákat. Eszerint a fa 1241-ben olyan terebélyes volt, hogy a tatár horda ellen készülő Moson vármegye rendjei alatta gyülekeztek. Majd utal a tábla szövege Héderváry Kont Istvánnak és társainak mondájára is, megemlékezik a Héderváry család 1658. évi kihalásáról és a Viczayakban való feltámadásáról. Olvasható végül az is, hogy valahányszor meghalt a család egy-egy tagja, a fa mindannyiszor elvesztette egy-egy ágát. Mikor pedig az utolsó Viczay 1873-ban meghalt, azon az éjszakán a fának az utolsó főága is letörött. Természetesen mindez csak romantikus családi legenda.

A fa mellvédje alatt kemenceszerű építmény látható. Nem kétséges, hogy valamelyik Héderváry, talán éppen Khuen-Héderváry Károly csináltatta a nép ajkán élő monda szemléltetésére. "Kenyérsütésre készült a monda asszonya, amikor a tatárok 1241-ben meglepték, hogy kenyere ne lehessen a tatároké, ráolvasott a kenyerekre, mire azok kővé dermedtek." Egészen a legutóbbi időkig a kemence körül ott voltak a kenyér alakú kövek is, amelyeket nyilván a kemence építtetője tehetett oda.