Leírás

Hajdúböszörmény abban a rendkívüli helyzetben van, hogy legértékesebb műemléke maga a város, pontosabban annak településszerkezete. Nem mintha világszerte egyedülálló lenne, hanem azért, mert annak a település típusnak, amelyet kertes településnek vagy ólaskertes településnek neveznek a legklasszikusabb példája. Tény ugyanakkor, hogy a hajdúk annak idején a várost nem lakatlanul vették át, maga a településszerkezet tehát nem közvetlenül köthető a hajdúhoz. Bizonyos azonban, hogy a hajdúk ezt a településszerkezetet a maguk igényei szerint jelentősen továbbfejlesztették. E településtípusnak a következő volt a jellemzője. A város belső magjában állottak a lakóházak, amelyet árokrendszer és palánk övezett ( hajdúpalánk), amelynek rendben tartása a lakosok kötelessége volt. Ezen négy kapun lehetett közlekedni, amelyet strázsák vigyáztak. A belső város központjában emelkedett az erődített templom. A belső városmagot az ólaskertek övezték, amely némi védelmi funkción túlmenően elsősorban a mezőgazdasági tevékenység színtere volt. Később a lakosság gyarapodásával az ólaskertek övezetei benépesültek, s az eredetileg hatalmas kiterjedésű szérüskertek építészeti feltárására jöttek létre az ún. zugok, amelyek ma is oly jellegzetesek városunkban. A városbelsőből kivezető négy sugárút, amelynek létezését különben már 1580-ban bizonyítani lehet, még karakteresebbé teszi a városszerkezetet.

A négy sugárút kereszteződésében jött létre a mai Bocskai tér, amely az Alföld egyik legszebb tere, olyan épületekkel, amelyek bármely más városnak díszére válnának.

Legrégibb- még középkori- előzményekre a tér közepén álló református templom tekinthet vissza, noha azt 1880. és 1882. között jelentősen átépítették. Eredetileg középkori alapokon álló, gótikus stílusú, később barokkos toronnyal és festett kazettás mennyezettel ellátott templom volt, amelynek tengelyében az a gyönyörű városcímer állott, amelyet a felújítás alkalmával a falra helyeztek el.

A volt Hajdúkerület székháza, ma a Hajdúsági Múzeumnak és a városi bíróságnak ad otthont. A műemléki felújítás során véglegesen tisztázódott, hogy három építési szakasz mutatható ki. Az 1760-as évek, az 1800-as évek eleje, illetve 1869/70. Mint ilyen, a megye legrégibb nem egyházi jellegű középületnek tekinthető. Stílusában, építészeti megoldásaiban környékünk egyik legfigyelemreméltóbb épülete, a hajdúvárosok gyöngyszeme.

Az épület műemlékileg legértékesebb részében 1992-ben nyílt meg a Hajdúság történetét, néprajzát, régészeti és művészeti emlékeit bemutató kiállítás. A múzeum udvarán a látogató szép szoborparkban gyönyörködhet.

A hajdúkerületi székházzal szemben emelkedik a gimnázium romantikus épülete, amely országosan is figyelemre méltó. A város egyébként mindig adott a kultúrájára, maga a partikula ( a gimnázium őse) 1621-ben már megvolt. Nem hiába említi büszkén homlokzati felirata, hogy a tudományoknak emelte Hajdúböszörmény város közönsége és a hajdú birtokosság 1864-ben. A városháza épülete városképi szempontból igen hatásos. Egyemeletes, középrizalitos épület kiképzésével, hangsúlyosságával a régi megyeházak formai hagyományait követi, s hangsúlyosan zárja le a Bocskai tér keleti oldalát, s mivel átnyúlik a Kossuth Lajos utcába is, a teret összeköti a város többi szerkezeti elemeivel. A Bocskai tér közepén áll az a kétalakos impozáns alkotás, amely hajdúböszörmény jelképének is mondható. A Bocskai szobor azt a pillanatot rögzíti, amikor a nagy erdélyi fejedelem Kassán, 1605. Dec.12-én átadja híres kiváltságlevelét a hajdúság egészét jelképező hajdúvitéznek. Országos ünnepség keretében 1907. Jún. 2.-án avatták fel.

A város második legszebb tere a Kálvin tér, amelynek meghatározó épülete a késő eklektikus stílusban épült református templom, amelyet 1899-ben avattak fel. A református templom mellett helyezték el Kiss István hétalakos szoborcsoportját, a Táncoló hajdúkat. A játékos formai megoldás a nemes hajdúvárosok kerületének megalakulására utal, a talapzat is a hajdúvárosok térképét mintázza. Számuk is jelképes, a hét alak mindegyike egy-egy hajdúvárost jelenít meg. Városképi szempontból jelentős az Újvárosi utcán lévő görög katolikus templom. Ezen a hiten él a város lakosságának mintegy egytizede. A kéttornyú templom 1891 és 1898 között épült, jelentős részben a munkácsi egyházmegye támogatásával. A templomok sorában meg kell említenünk a szerény, de ízléses római katolikus templomot szintén az Újvárosi úton, a baptista imaházat a Hajdúkerület utcán, s a komoly építészeti értékekkel bíró, de sajnos, pusztulásra ítélt zsidótemplomot a Kassa utcán.

A köztéri szobrok közül a két világháborús emlékmű hívja fel a figyelmünket. Az I. Világháborús emlékmű a Kálvin téren áll, amelyet nyilvános pályázaton Gách István készíthetett el 1927-ben. 1991. novemberében avatta a város a II. világháború még több áldozatának emlékművét, amelyet Varga Imre szobrászművész készített. A Sillye Gábor Művelődési Központ mögötti téren lévő női alak gyászolja a szimbolikus Európa térképen lévő mintegy 2000 városunkbéli halottat.

Népi műemlékeink sajnos, városunkban is gyorsan pusztulnak. Annál figyelemreméltóbb a polgári utcai népi műemléki együttes (Skanzen), amelyet ma Káplár kemping néven ismernek. Maga az együttes az ún. kétágú zugban található, s így jól jelzi a város településszerkezetének sajátosságát. Káplár Miklós emlékháza a Hortobágy utcán található. Az épület népi műemlék-1853-ban épült-3 osztatú, elől falábakon álló tornáccal.

Külön fel kell hívni a figyelmet a kopjafás böszörményi temetőre, amelynek régi része ugyan már szinte teljesen elpusztult, de a Nyugati temetőben van egy rész, ahol ma is csak hagyományos módon lehet temetkezni.