A Szent Katalin-plébániatemplomot és a török időkben elpusztult kolostort Egervári László építtette 1475-1511 között a ferencesek részére. Az alapító 1515-bôl származó sírköve a templom szentélyében látható. A hódoltság idején az elhagyatottság és a közeli várat ért ostrom miatt a gótikus templom romos lett, amelyet Széchenyi Ignác javíttatott ki. 1758-ban barokkjegyeket viselő főhomlokzatköpeny épült; hajóját fiókos dongaboltozattal fedték le, s új berendezés is készült.
A bejárat felett az Egervári s a Széchenyi család címere látható egy címertöredékkel együtt. Az oldalhomlokzaton és a szentélyen az 1969. évi restaurálás során sikerült helyreállítani-rekonstruálni a gótikus korszak idomtéglákból kialakított mérműves ablakait.
A főoltár Szent Rókus és Szent Sebestyén szobrai másolatok, az
eredeti 1757-bôl származók, a Magyar Nemzeti Galériába kerültek. A
Szent János és Mária Magdolna szobrok az őriszentpéteri templomból
kerültek át. A rokokó berendezés - főoltár, szószék Kálvária és a
Szent Család szoborcsoport a XVIII. sz. közepén készült. A szentélyben
Széchenyi Ignác a templom újjáépítőjének emléktáblája, aki korábban
itt ma a nagycenki családi sírboltban nyugszik. A D-i falon Egervári
Bereck püspök XVI. sz. eleji reneszánsz sírkövét helyezték el. A
templomot 1969-ben eredeti gótikus formájában állították helyre.