Debrecen jelképe a Református Nagytemplom. Móricz Zsigmond szavaival élve: "...két tömör tornyával mint hortobágyi bika, szembenéz az idővel"
A város szívében, a Kossuth téren látható a legjellegzetesebb magyarországi klasszicista építmény, a Nagytemplom, mely helyén már a 14. században is templom állt. A ma fennálló épületet a Péchy Mihály terveit felhasználó Thaler József kamarai építész tervei alapján építették 1805-től 1823-ig, de az első istentiszteletet már 1819-ben megtartották benne.
A berendezést Kiss Sámuel kollégiumi rajztanár tervezte, az úrasztalt Dohányosi József debreceni asztalos, Kossuth karosszékét Derecskei József és felesége adományozta a templomnak. A padok - helybeli mesterek munkái - 3000 embernek kínálnak ülőhelyet. Az orgonát Jakob Deutsmann bécsi mester építette 1838-ban. A II. világháború idején gyújtóbomba találat érte az épületet, melynek központi része és a nyugati torony tetőzete is leégett. Az idők során többször is felújították, s 1980-ban modern orgonát szereltek be, mellyel két hangversenyorgonája lett.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során, 1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen a cívisvárosba helyezte át. Az ország fővárosa volt Debrecen, amikor 1849. április 14-én Kossuth Lajos kikiáltotta a Habsburgok trónfosztását, felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot. Az államférfit itt iktatták be az ország kormányzójává.
Ma a templomban minden hétköznap reggel áhítat, vasárnapokon és
ünnepnapokon három istentisztelet van. Emellett otthont ad számos
nemzetközi egyházi rendezvénynek, s az egyházkerület ünnepélyes
alkalmainak. Orgonakoncerteket, hangversenyeket tartanak benne, s a
120 személyes imaterme feletti nagytemplomi galériában kiállításokat
rendeznek.